Hetek óta olvasok mindenfelé a kitűnő Schermann tanárról, a grafológusról, aki elolvassa az aláírását akárkinek, akit sohase látott, és az aláírásából megállapítja az illetőnek a jellemét, hajlamait, természetét. Hihetetlennek tartottam a dolgot, de tegnap valamelyik újság leközölte Schermann tanár úr véleményét Nagy Jánosnak, a cinkotai bűntársnak aláírásáról - hát kérem, ez előtt le a kalappal. Schermann csak ránézett az aláírásra, és megállapította, hogy az az ember, aki ezt a nevet leírta, munkás-féle lehet, de valószínűleg rendőr is volt már. Úgy látszik, fejtegeti tovább Schermann, hogy ennek az embernek, aki ezt a nevet írta, nagy bűn nyomja a lelkiismeretét, de nem szívesen beszél róla, aszongya, különösen - az N betű alakjából következtetve - a rendőrségen nem beszél róla szívesen. A gy betű második fele arra enged következtetni, hogy ez az ember hosszabb ideig élt valami nagy városnak, esetleg Budapestnek a közelében, egy kisebb városban, nem lehetetlen - a J betűt tekintve -, hogy ennek a városnak C-vel kezdődik és inkotával végződik a neve. És így tovább.
Hát kérem, ez valami. Ez már igen. Ezzel már érdemes foglalkozni. El is határoztam, hogy tanulmányozom a kérdést, és kipróbálom grafológus-tehetségemet. Szerény kutatásaim eredményéről a következőkben van szerencsém tájékoztatni a közönséget.
Három aláírás fekszik előttem; lássuk, mit tudok belőlük következtetni.
Az első: Shakespeare.
Az az ember, aki ezt a nevet leírta (ha az S betű középső vonalát tekintem) nem valószínű, hogy még életben van. Inkább (úgy mutatja az a betű) már régebben meghalt, de nem magyar ember volt (erre a h ferde helyzete enged következtetni), hanem inkább más nemzetiségű.
Ami ennek az embernek a jellemét illeti, a betűket összekötő vonalak helyzetéből azt látom, hogy gondolkodó természetű volt, de azért nem mindig gondolkodott, néha énekelgetett és evett is. Nem tartom lehetetlennek, hogy gondolatait leírta, de valószínűleg nem folyamatos formában, hanem - ha a keményen nyomott r betűnek hinni lehet - szaggatottan, drámai előadásban, esetleg direkt drámákban. De ha már drámát írt, akkor - az e betű szorgalmas embernek mondja - bizonyára sokat írt, és ha sokat írt, akkor biztosan írt egy olyat is, aminek Mamlett, vagy Hemlett, esetleg Hamlet volt a címe. Ezt különben nem állítom biztosan, mert most jut eszembe, azt talán Bacon írta, mely esetben mindaz, amit írtam, a Bacon névaláírásra vonatkozik.
Második név: I. Napóleon.
Az az ember, aki ezt a nevet leírta - a p betűből gondolom - temperamentumos, erélyes ember volt, akinek (erre mutat az o) volt energiája, hogy terveit keresztülvigye, és mivel az l betűből látni, hogy szeretett parancsolni, nem lehetetlen, hogy keresztülvitte, miszerint elérte ezt a pozíciót, hogy minél többet és minél nagyobb dolgokat parancsolhasson, esetleg annyit és olyanokat, amiket csak egy császár parancsolhat.
Az e és o betűk viszonya arra mutat, hogy hiú is volt, és nagy súlyt fektetett rá, hogy a nevét mindenki ismerje, nemcsak kortársai, hanem az utókor is. Erélyes ember lévén, valószínűleg ezt is keresztülvitte, és tisztán a névaláírásból majdnem teljes bizonyossággal meg merem állapítani, hogy ez a név olyan ember aláírása lehet csak, akit mindenki ismer, akinek a nevét és történetét mindenki tudja, utóbbit egészen részletesen. Egyéb adatom erre nincs, mint a p farkincája, mely feltűnően görbe.
Ja igen, az n betűből, a végén azt következtetem, hogy ennek az embernek francia neve volt, nem valószínű, hogy Göre Gábornak hívták, de nem lehetetlen, hogy Napóleon volt a neve.
Harmadik név: Schermann tanár.
Aki ezt a nevet leírta, igen kedves és vicces ember lehet - az S betűből ítélve -, valószínűnek tartom, hogy Bécsben lakik és tanár. Szívesen ad interjúkat - ez az a betűből derül ki -, főként magyar újságíróknak, és véleményeket mond nevekről, amiknek azért nincs semmi értelme, mert csupa olyan dolgot mond, amit én is tudok, meg ő is tud.
Végre van itt, előttem, még egy névaláírás, amit jelen, szerény soraim alatt megtalál a nyájas olvasó. E névaláírás formájából arra következtetek, hogy annak, aki leírta, éppen szüksége van egy kis honoráriumra, és e célból felhasznál minden témát, ami eszébe jut, és kicsúfolja a derék grafológusokat, csakhogy legyen miről írnia.
Karinthy Frigyes: Görbe tükör)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése